Bízom benned.

-T-te mit keresel itt?-dadogtam
-Tudod eléggé hangosan sírtál...és hát tudni akartam mi történt. A sírás forrása pedig ebből a szobából jött.-magyarázta.
 Nem bírtam kinyögni egy szót sem, a könnyeim pedig már elfogytak. Összekuporodtam majd Niall hirtelen közeledni kezdett majd helyet foglalt mellettem.
-Elmondod miért sírsz?-suttogta.
-Harry.-adtam az egyszavas választ.
-Mit csinált?-kérdezősködött.
-Ugyan semmit.
-Azért ennyire buta én sem vagyok. Kérlek mond el. Attól jobb lesz.-simított végig nagy kezeivel a hátamon.

Érintésébe szó szerint beleremegtem. Mintha ezernyi pillangó repkedett volna akkor körülöttem. Az az érzés leírhatatlanul jól esett. Úgy gondoltam Niallben tényleg megbízhatok...De azért mégis csak Harry egyik legjobb barátja,nem? És mi van  ha elmondja neki?...Nem érdekel el most. Valakinek ki kell öntenem a szívem.
-Megígéred, hogy nem mondasz Ő neki semmit?-néztem a szemeibe.
-Bízhatsz bennem.

 -Az egész még az általánosban kezdődött. Már egy ideje észrevettem ,hogy nagyon figyel, de nem nagyon foglalkoztam ezzel. Aztán egyik nap mentem a szekrényemhez, és mivel az övé kettővel odébb volt  így gyakran találkoztunk, és most is pont ott találtam. Megszólított. Azt kérdezte, hogy nem mennék-e el vele a cukrászdába enni egy sütit. Igent mondtam. Nagyon jól éreztem magam vele. Utána még elhívott háromszor. A negyediknél a parkba vitt. Mikor sétáltunk át a hídon valami különleges történt. Hazz megkérdezte lennék-e a barátnője. És szintén igennel feleltem. Három hónapon át zökkenőmentesen haladt a kapcsolatunk. Eljött a félév és új osztálytársunk érkezett. Szőke haj, virító kék szemek. Az a tipikus helyes fiú forma. Egyik szünetben odajött hozzám, és szájon puszilt. Harry előtt. Mindjárt odajött. Hál' istennek Joe hamar elment. Biztos kapott volna egy pofont. Hazz rögtön szakított velem. De előtte megfogadta, hogy nem marad ez annyiba.Nagyjából ennyi a története az itt létemnek.-magyaráztam.
-Akkor Ti nem is vagytok együtt?
-Nem.
-Nagyon sajnálom. Harry néha nagyon durva tud lenni. És ezeket általában mindig megbánja.

Akaratlanul is megöleltem Niallt. Szerintem ő is meglepődött mivel csak másodpercekkel később ölelt vissza. A könnycsatornáim újból megindultak.Sírni kezdtem. Niall védelmet nyújtóan simított végig a hátamon.

-Figyelj, bocs hogy megtöröm a csendet, de mennem kéne.-húzódott el tőlem.

-Rendben.Menj csak nyugodtan.

Intett én pedig egy gyors 'szia'-val köszöntem el.
Olyan jó volt akkor mikor elmondtam neki mindent. Hogy meghallgatott. Két éven át csak Harry dühös szavait hallottam. Azok a szavak nagyon sok sebet ejtettek ott...legbelül.

Az álmok világa már közelgett. Fáradt voltam. A sok sírás is eléggé kifárasztott.
De egyet biztosan tudok..Niall az az ember akiben két év után újra megbízhatok






Köszönöm az előző fejezethez érkezett kommenteket, pipálásokat. Köszönöm azoknak akik feliratkoztak.  Új részt körülbelül egy hét múlva fogom hozni. Remélem elnyerte a tetszésetek. 

Ölel titeket: Dorina.:)