Késések+Köszönet

Sziasztok.
Azt szeretném mondani, hogy a nyári szünetben kisebb késésekkel tudom majd hozni a részeket..
Tudom a legtöbb író most ér rá legjobban de mi, mint minden nyáron megyünk mindenfele. Most is éppen nyaraláson vagyok. Az új résszel kapcsolatban, készül és hamarosan olvasni fogjátok csak egy kis türelem.:)

A másik dolog pedig rettentően fel vagyok dobva. 4500+ megtekintés és 16 feliratkozó. Köszönök mindent nektek. Nélkületek sehol se lennék.<3

Lots of love.

Secret.

Hey EveryBody.

Mint mondtam hétvégén hozok még egy részt és tádámm. Reménykedek benne, hogy elnyeri a tetszéseteket. Komizzatok, Pipáljatok vagy Iratkozzatok fel. Csók.

/Niall szemszöge/

Idegesen róttam London utcáit. Nem tudtam felfogni, hogy Harry mit művelt. Mondjuk, még arra se tudnám fogni, hogy annyira meghatotta volna Diana szökése mivel az Ő elmondása szerint semmi érzelmet nem táplált felé.

Megérkeztem Harry háza elé. Mikor beléptem nagy kiabálás fogadott.

- Harry, a fenébe is meg tudod mondani mi a szarért csináltad?? – üvöltött Louis.

- Louis, kérlek. Hagyj aludni. – döntötte le a fejét.

- Bocs, de én is itt vagyok. – intettem.

- Hello Niall. Kérlek, csinálj vele valamit, mert megőrjít. Ha Paul vagy a rajongók valamit is megtudnak, ebből az incidensből nagyon nagy bajban leszünk. – oktatott ki Loui.

- Nyugodj meg. Mindennel tisztában vagyok. – nyugtatgattam - És most Harry – sétáltam oda hozzá – Felmegyünk a szobádba és tisztázzuk a dolgokat. – húztam magam után Harry-t

- Akkor majd hívj, ha van valami. Hali. – köszönt el Louis.

Felvonszoltam Harry-t leültettem az ágyra. Az első dolgom az volt, hogy lekeverjek neki egy pofont.

- Mi a franc Niall? – szitkozódott.

- Én is ezt kérdezném Harry. Tudod, ha nem talált volna rád Louis egy csomó füves cigivel a környezetedben, akkor nem kaptál volna pofont. Miért csináltad haver? Mi okod volt rá? Gondoltál egyáltalán a rajongókra? Ha megtudják mi lesz rólad a véleményük?

- Elegem van Niall az van. Elegem van. Mindenből. – emelte fel a hangját.

- Azért maradtam itt veled, hogy elmond nekem a problémáid. Itt az idő Hazz, hallgatlak.

- Biztosan szeretnéd hallani a magyarázatot? – nézett a szemeimbe.

- Biztosan. – bólintottam.

- Azért raboltam el Diana-t, mert azt akartam, hogy örökre velem. Halálosan szerelmes voltam belé akkor… és … és most. Miatta tettem azt, amit az előbb elkövettem. Iszonyatosan szégyellem, de az időt nem lehet visszatekerni. Ha lehetne, megtenném. – még mindig rám nézett és egy kósza könnycsepp próbált kiszökni a szemeiből, de gyorsan letörölte.

Legszívesebben megöleltem volna, de akkor tudtára adta volna, hogy nem haragszom rá, ami hazugság mivel nagyon is haragudtam rá.

- De azt még nem mondtam el, hogy ugye ma van a szülinapja és meg akartam lepni. Elvittem egy szórakozóhelyre és hát túlságosan sokat ittam. Erőszakoskodtam vele. Aztán mondta, hogy jöjjünk haza. Oké. Hazajöttünk Ő felment a szobájába és nyakig magára húzta a takarót. Felmentem és hát tudod, milyen vagyok, amikor iszok. Szóval lerántottam róla a takarót és a ruháját, Diana pedig megrúgott Ott. A takarót magával vitte és elrohant. Kifutottam utána, de akkor már senkit nem láttam. Visszajöttem, és ugye a szomszédom cigiket árusít. Kértem tőle három dobozzal, felbontottam néhány üveg whisky-t, amikbe még bele se kóstoltam és elkezdtem egymagamba „mulatni”. Azután Louis-t felhívtam, hogy a jövő heti koncertet mondják le, mert nem akarok elmenni. Átjött és jól kiosztott, hogy milyen felelőtlen seggfej vagyok. És akkor a többit meg te is tudod. –mondta Harry, aminek az egy negyedét már én is tudtam.

Harry meglepő módon odajött hozzám és egy ’ Köszönöm ’- öt tátogott el.

- Nekem mennem kéne, mert vendégem volt mielőtt eljöttem volna ide. – törtem meg a csendet.

- Haver, becsajoztál? – kuncogott.

- Hát, alakulóban van a dolog. – hazudtam.

- Akkor sok sikert. És most menj, foglalkozz vele is. – mosolygott.

- Rendben. De előtte ígérd meg. Soha nem csinálsz többször ilyet. –álltam meg az ajtóban.

- Megígérem.

- Szia Hazz. – intettem.

- Szia Niall. –köszönt el.

Becsuktam magam mögött a bejárati ajtót, remélve, hogy Harry nem csinál több ilyesféle őrültséget.  De viszont örültem neki, hogy elmondta az igazat, ha még én nem is.

Útközben sokat gondolkodtam azzal kapcsoltban, hogy mi lenne, ha elmondanám, hogy a „barátnő jelölt” aki igazából nem is barátnő jelölt az Diana. De azt semmiképpen sem csinálhattam mivel Dianának megígértem, hogy nem árulom el, hogy nálam húzza meg magát. 

Mikor hazaértem nagy csend volt a házban. Ebből arra következtettem, hogy Diana alszik. Felmentem a szobámba és beigazolódott a kijelentésem. Diana nyugodtan aludt. Az ébresztőt beállítottam mivel nem volt bevásárolva. Levettem a cipőt, a zoknimat, a pólómat és a nadrágomat majd szépen óvatosan befeküdtem Diana mellé a kényelmes ágyba.

***

Reggel a telefonom ébresztésére keltem. Hál’ istennek a mellettem nyugodtan alvó lányt nem sikerült felébresztenem. Gyorsan magamra kaptam a ruhákat és elindultam a háztól nem messze levő kisboltba. Úgy döntöttem egy kis omlettet fogok összedobni ebédre pedig csirkét csinálok. Reméltem, hogy jól fog sikerülni nem úgy, mint a múltkori, ami teljesen szénné volt égve. Bementem a boltba, bedobáltam a kosárba a dolgokat majd a pénztárhoz mentem. Nagyon aranyos néni állt ott. Kért egy aláírást majd fizettem és elmentem.

/Diana szemszöge/

Álmosan néztem körbe a szobában ahol voltam. Mikor beszippantottam a levegőt rájöttem, hogy ez Niall szobája és akkor beugrott a tegnapi nap. A Harry-s dolog, amikor futottam az utcán, amikor Niall befogadott. Ekkor jutott eszembe: Hol van Niall? Lehúztam magamról a takarót és kiléptem az ajtón. Lementem a lépcsőn és abban a pillanatban ajtónyitódást hallottam. Lefutottam és akkor láttam, hogy Niall jött meg szatyorral a kezében.

- Jó reggelt. – szólt hozzám édes hangján.

- Szia. – mosolyogtam.

- Jól aludtál? – kérdezte.

- Igen. És tényleg még egyszer köszönök mindent. - hálálkodtam.

- Semmiség. Viszont van egy kis bökkenő. Voltam Harrynél, de majd reggelinél mindent elmondok, hogy mi volt, de a cuccaidat most elég nehézkes lenne elhozni, így arra jutottam, mivel együtt nyilvánosan nem mutatkozhatunk és neked nincs is ruhád, így majd ha megreggeliztünk te megmondod a méreteket és elmegyek, veszek neked néhány ruhát. Jó lesz? – tette le a konyhapultra a szatyrot.

- Én.. Én szóhoz sem jutok. Köszönöm szépen. – rohantam oda hozzá majd szorosan átöleltem. Visszaölelt és olyan jól éreztem kezei közt magamat.

- Nekiállok a kajának, mert éhen fogok halni. – vigyorgott.

- Rendben. Segítsek?

- Ha szeretnél.

Bementem én is a konyhába, és együtt nekiláttunk a reggelinek...

Hosszú éjszaka

Elnézést mindenkitől. Tudom, hogy késtem, de egyrészt osztály kirándulni voltunk ahol nem volt net másrészt pedig a hét mindennapján dolgozatot írtunk. Kárpótlásként lehet, hogy hétvégén hozok még egy részt.:)  xx Dorina.

Szavai hallatán mintha kijózanodtam volna. Én szeretem Harry-t, de most teljesen részeg, és ha józan lenne, biztosan nem mondana ilyet.

- Harry, menjünk inkább haza. –kérleltem.

- Nem értetted mit mondtam? –emelte fel hangját.

- Értettem, de kérlek. induljunk.

- Akkor gyere, menjünk –rángatott maga után.

Bedugott az autóba, ő is beült és hirtelen rányomott a gázra. Nem értem mire ez a nagy sietség. 

- Nem szeretnél kicsit lassítani? –fordítottam felé a fejem.

- Nem.

Ennyi volt az egész beszélgetésünk.

Mikor hazaértünk kiszálltam az autóból, Harry is ugyanígy tett. Beértünk a házba én gyorsan felrohantam. Becsuktam az ajtót és magamra húztam a takarót. Éreztem. hogy, Harry meg fog még keresni. Már azt hittem, hogy mégsem amikor belépett. Bűzlött az erős pia szagtól. Félve kinyitottam egyik szemem és ránéztem. A helyes, világsztár Harry helyett egy alkoholistaféle ember állt az ágyam szélén. Leült az ágyamra és lerántotta rólam a takarót. Nem mertem megmozdulni. A nyakamhoz hajolt és csókolgatni kezdte. Akaratom ellenére is megéreztem gusztustalan szagát.

- Édes pofa. Kelj már fel. - rángatta meg a kezemet - Nem hallod? – hajolt közelebb. – Nem? Hát jó.

Két kezével szó szerint letépte a ruhát rólam.

- H-h-arry. Hagyj.. Hagyj békén. – próbáltam a takarót visszahúzni magamra.

- Édesem, eszembe sincs. Emlékezz csak vissza. A buliban visszautasítottál. De most majd tanulsz az esetből.

Megrémültem. Harry nem volt még ennyire erőszakos. Még közelebb jött hozzám. Egy megoldáson volt. A jobb lábammal megrúgtam az érzékeny pontján. A takarót magam után húztam. Lerohantam a lépcsőn. Harry üvöltését lehetett már csak hallani. Kiléptem az ajtón és rohantam tovább. Letekintettem és akkor vettem csak észre, hogy egy melltartó és egy bugyi fedi a testem, meg a takaró a kezemben. Nem érdekelt mennyire néznek idiótának, a szabadságom volt a tét. Miközben rohantam eszembe jutott, még Niall mesélt arról, hogy nem lakik messze Harrytől. Még azt is elmondta merre kell menni, és hogy hogyan néz ki.

Csak futottam és reméltem, hogy Harry nem követett. Én nem akartam újra visszamenni hozzá. Elég volt nekem két teljes év vele. És ha nem most a szülinapomkor akkor mikor máskor lehettem volna végre szabad?  Megpillantottam egy hatalmas nagy házat. Egyből azt gondoltam, hogy ez Niall háza. Közelebb mentem és elolvastam a postaládán álló nevet. Niall Horan . Becsöngettem. Nem jött ki senki. Még egyszer megnyomtam. Egy hangot hallottam, valaki álmos hangon kiabált. Pár másodpercen belül az ajtó kinyílt és Niall állt előttem egy szál alsónadrágban.

- Diana…Te mit keresel?

- Niall. – kiáltottam fel. Megöleltem és szerintem azt se tudta mitévő legyen. – Kérlek engedj be.

Az előttem álló fiú szó nélkül beengedett. Körbenéztem és férfi létére nincsen nagy rendetlenség.

- De most elmondanád miért jöttél? – állt meg előttem.

- Harry… Tudod kissé részeg volt és eléggé rám mászott… és hát tudod.. – dadogtam el neki nehézkesen.

- De ugye...

- Nem. Ezért állok előtted egy szál semmibe. Muszáj volt elmenekülnöm.

- Áh, most már mindent értek. Gyere ide kicsi lány. – tárta ki karjait.

Ölelése olyan megnyugtató volt, mintha nem történt volna semmi. Körülbelül két percig állhattunk így amikor elhúzódtam tőle.

- Diana, és mi lesz, ha Harry elkezd keresni? – tette fel a kérdést.

- Kérlek, ne mond el neki, hogy itt vagyok.

- Sokáig nem tagadhatom, előbb utóbb ki fog derülni.

- Akkor inkább utóbb. – sóhajtottam.

- Figyelj, hozok néhány ruhát. Aztán holnap reggel kitalálunk valamit, hogy hogyan csempésszünk ide néhány holmidat. – indult el a lépcső fele.

- Ez azt jelenti, hogy maradhatok? – csillantak fel a szemeim.

- Te azt hitted, hogy ilyen állapotban ki merlek dobni az utcára? – húzta fel szemöldökét.

Erre már nem válaszoltam inkább csak legyintettem egyet és helyet foglaltam a kanapén. Nagyon kényelmes volt.

- Nadrág is kell? – üvöltött Niall az emeletről.

- Nem kell elég a póló. – kiabáltam vissza.

Másodperceken belül lerohant a lépcsőn kezében egy nagynak tűnő pólóval.

- Remélem, megfelel – adta oda a pólót.

- Köszönöm Niall.

- Ha a vendégszobába ágyazok meg úgy jó lesz? –ült le mellém.

- Igen, persze. –bólogattam.

A csendet Niall telefonjának csörgése szakította meg. Felvette.

- Szia, Louis… Miért? Mi történt?... Ne, ezt nem mondod komolyan?? Bocsi, de most nem tudok…Tudom, hogy a legjobb barátom, de… 10 perc és ott vagyok. – idegesen nyomta ki a telefont.

- Baj van? – néztem rá aggódó szemekkel.

- De még mekkora… Harry nekiállt inni. Louis azt mondta, hogy áthívta őt és Harry teljesen be van állva, de ez még semmi. Füvezett.

- Hogy mi??? Harry füvezett??

- Jól hallottad. És még azt is mondta Lou, hogy azonnal menjek át. Ha éhes vagy kaja a hűtőben. A vendégszobába nem ágyaztam még be, de nyugodtan dőlj be az én ágyamba. Ja és kérlek ne menj el. Szia, Diana.

- Szia. – köszöntem el.

Most hogy elmondta mi történt azóta kattog az agyam. Miért tette ezt? Megbánta, hogy majdnem..?  Nem értem. Egyszerűen nem kapok választ a kérdéseimre. Majd Niall biztosan elmondja miért csinálta.

Úgy döntöttem ledőlök aludni mivel kissé fáradt, vagyok már. Felvonszoltam magam a lépcsőn. Egy hosszú folyosó volt előttem mindegyik oldalon öt-öt ajtóval. Jobbról a második ajtóba mikor benyitottam rögtön megfogott Niall illata. Ez volt az Ő szobája. Befeküdtem a jó puha ágyába, betakargattam magam és mély álomba merültem…

I Want You.

Sziasztok. 

Bocsánat, de nem tudtam vasárnap részt hozni mert rokonoknál voltunk. Ennek a résznek az eleje kissé lapos de a vége izgibb. Ha valami hibát találtok kérlek nézzétek el mivel náthás vagyok és marhára fáj a torkom... Ha tetszett a rész akkor viszont pipáljatok, komizzatok vagy iratkozzatok fel:)

Lots of love. 

Reggel a madarak csiripelésére keltem. Biztosan ők is tudják, hogy ma van a szülinapom. Bár az előző két évben ez a nap volt számomra a legrosszabb, de érzem, hogy ez most nem így lesz. Mikor körbe néztem minden telis-tele volt lufikkal és hatalmas nagy ’Happy Birthday to You’ felirattal. Az éjjeliszekrényre pillantottam és egy boríték volt ott, a borítékban pedig egy apró levél.

Kedves Diana,

Először is Nagyon Boldog 18. Szülinapot, másodszor pedig sajnálom, de el kellett mennem egy interjúra utána meg dedikálás lesz, szóval csak este érek majd haza. Kérlek, ne csinálj semmi butaságot. Az ajándékot a nappaliban, egy kis sütit - megjegyzem saját kezeimmel csináltam – pedig a hűtőbe találsz. Még egy meglepetés hátra van. Harry xx.

Nehézkesen kikászálódtam az ágyból, felvettem magamra a ruháimat majd lementem a nappaliba. Tátott szájjal néztem körbe. Mindenhol ruhák… a fehér neműtől egészen a kiegészítőkig minden volt. Harry kitett magáért az biztos.  Gyorsan elmentem és néhányat felpróbáltam. Mintha rám öntötték volna. Mikor már körülbelül a huszadik ruhát próbáltam fel, a hasam egy enyhe korgással adta tudtomra, hogy elég a próbálgatásból, irány a konyha. Kinyitottam a hűtőt. Húsz féle sütemény biztos volt. De azt inkább a normális kaja utánra hagyom. A hűtőbe a sütin kívül semmi értelmes nem volt. Harry elfelejtett kaját venni. Miután kijöttem a konyhából leültem a kanapéra. A kanapé előtt egy kis dohányzóasztal volt, azon pedig néhány újság. Az egyik pizzás papír. Remek, pizzát fogok enni. Kerestem egy telefont és tárcsáztam a számot.

- Helló, mit szeretne rendelni? –szólt bele egy női hang.

-  Szia, öhm, egy sonkás pizzát kérnék szépen. A Holy Street 22-be.

- Rendben, egy fél órán belül érkezni fog. Visz hall. –köszönt el.

- Visz hall.

Letettem magam mellé a telefont és a tv-ben valami értelmes műsort kezdtem el keresgélni. Mikor már szinte az összest végig néztem akkor álltam meg egynél, amin a fiúk voltak és éppen interjút adtak.

- Na, és most térjünk át rád Harry. Tudjuk, hogy nagyon híres vagy a lányok körében, és most jelenleg van valakid? – kérdezte valami nő, akinek nagyon idegesítő hangja volt.

- Nincs barátnőm… de talán van egy olyas valaki, akit kezdek megkedvelni. – válaszolta széles mosollyal az arcán. De aranyos.

- Oh, és megtudhatjuk ki az? – tette fel a kérdést.

- Sajnálom, de titok. És megkérek mindenkit, – rajongó, újságíró, akárki- hogy ne találgasson, idővel úgyis megtudjátok.

Itt kikapcsoltam a tv-t ugyanis megszólalt a csengő.

- Szia. Meghoztam a pizzát.

- Rendben. Mindjárt adom a pénzt.

Na, most honnan fogom előturkálni a pénzt? Várjunk csak. Harry szobájába, az asztalon mindig van némi aprópénz. Felfutottam, aztán le a pénzzel a kezemben.

- Tessék. – nyújtottam oda az említett tárgyat ő pedig a pizzás dobozt.

- Szia.

Becsuktam az ajtót, a konyhába mentem és nekiláttam a falatozásnak. Meg kell, mondjam nagyon finom volt. A kukába dobtam a dobozt és felmentem a szobába. A szobába nem volt semmi érdekes így arra jutottam, hogy megnézek egy horrort. A nappaliba nem voltam filmek, felmentem Harry szobájába és kutakodni kezdtem. DVD-t nem, de valami igazán meglepő dolgot találtam. Egy fényképet rólunk.

Akkor pont suli bál volt. Nagyon boldogoknak tűntünk. A fényképet gyorsan visszatettem majd kiosontam a szobából, mert hangokat hallottam lentről. Mikor kiléptem az ajtón Harry állt velem szembe.

- Te meg mit kerestél odabent? –kérdezte összehúzott szemöldökkel.

- Én csak DVD-t kerestem, de nem találtam sehol.

- Értem. – bólintott –Arra szeretnélek kérni, hogy vegyél fel valami csínosat.

- Oké – mentem a szobámba.

- Fél órád van – szólt utánam.

Becsuktam magam mögött az ajtót, majd valami ruha után kutattam.  Már körülbelül a huszadik ruhát nézegettem, amikor a kezembe megakadt egy gyönyörű, fekete, egybe részes ruhadarab.

 Egy hozzáillő cipőt választottam. A hajamat simán kiengedve hagytam. Végezetül belenéztem a tükörbe. Olyan más voltam. Eddig mindig szakadtak voltak a ruháim. Harry a szó szoros értelmében leszart, semmibe vett. Most meg nem kérek, tőle semmit mégis mindent megtesz. Talán a kórházban töltött idő elgondolkodtatta. Kitudja. Ránéztem az órára és még pontosan volt kettő percem. Még egy utolsó pillantást vetettem a tükörre. Indulhatunk.

- Nagyon szép vagy - dicsért meg Harry.

- Köszi.

- Gyere, menjünk. – karolt belém s húzott maga után.

- De végül is hova megyünk? – tettem fel a kérdést.

- Majd meglátod.

Mindketten beszálltunk a fekete Range Roverbe.

Az út nagyon csöndesen telt. Harry egész végig az utat figyelte, én pedig nem akartam megszólalni.

Egy nagy ház elé értünk. Harry előre ment. Intett nekem egyet én meg kiszálltam az autóból. Mikor bementünk sok ember egyszerre azt kiabálta hogy ’Happy Birthday’.

- Harry. Ezt te csináltad? – kérdeztem.

- Igen. Örülsz?

- Istenem, hát hogyne örülnék. Köszönöm. –öleltem meg.

Harry a kezembe nyomott egy pezsgős poharat és mindenki odajött koccintani. Mikor már mindenkivel koccintottam bekapcsolták a zenét és rettentő hangosan szólt. Az a sok ember, aki ott volt mind táncolni kezdett. Én a tánc helyett az italozás mellett döntöttem.

Már eléggé be voltam csiccsentve, amikor Harry odajött hozzám.

- Táncolunk? – hangjában érezhető volt, hogy nem az első pohár alkoholt itta.

- Ja. Persze, menjünk. – álltam fel a székről. –Harry nem gond, ha nem nagyon tudok?

- Áh, nyugi. Én se. Talán ketten érünk egyet.

Harry a kezeit a vállamra tette. Szerintem mi voltunk a lehető legrosszabbak. Már körülbelül az ötödik számot táncoltuk végig, amikor a helyzet forrósodni kezdett. Hazz a derekamra vezette kezeit és egyre jobban közeledett felém. Én az alkohol hatása miatt, még élveztem is a dolgot. Hátat fordítottam neki. Így folytattuk tovább. Harry a nyakamat csókolgatta, amikor a fülembe súgott alig érthetően egy mondatot.

- I want you.  

Give Me Love

Nagyon örülök a visszajelzéseknek. És meggyőztetek, nem hagyom abba. Viszont nem biztos, hogy mindig időben fogom hozni a részeket… ezért ne haragudjatok meg, kérlek.:) Ha tetszett rész komizzatok, pipáljatok vagy iratkozzatok fel.:) xx.

Délután 6 óra volt. Ajándéknak egy parkban való sétát találtam ki utána pedig egy kis vacsorát ott helyben. Úgy döntöttem épp itt az ideje meglepem Diana-t. Lassan ballagtam fel a lépcsőn, majd Diana szobájához érve bekopogtam az ajtón.

/Diana szemszöge/

A gyönyörű álmomból kopogás ébresztett ki. Nem szóltam semmit. Így is úgy is másodperceken belül bejött volna, inkább visszacsuktam szemeimet. A kopogás nem maradt abba. Harry percekig az ajtót dörömbölte majd szerintem megunta és benyitott. Próbáltam úgy tenni, mint aki alszik, de Harry édes hangja kinyitásra késztette szemeimet.

- Diana, ébredj. Meglepetésem van a számodra. – ült le az ágyam szélére.

- Mmmmm. Fáradt vagyok még. – szólaltam meg álmos hanggal.

- Naa gyere. Menj el fürdeni és vedd fel a ruhát, amit kitettem neked. – noszogatott.

- Jó. De akkor most menj ki. – mutattam az ajtó felé.

Harry kiment, én pedig a fürdőbe igyekeztem. Mikor beléptem a szám is tátva maradt. A fogasra egy gyönyörű bézs ruha volt felakasztva. A padlón pedig egy hozzáillő cipő. Harry, tele vagy meglepetésekkel.

Bemásztam a zuhanykabinba és csak élveztem, ahogy a meleg víz végig folyik testemen. Mikor már teljesen tiszta voltam a kezembe vettem két törölközőt. Egyiket a hajamra tettem, másikat pedig körbetekertem a testemen. Megszárítkoztam majd a fehér neműket magamra vettem. Kifésültem hosszú barna hajamat és bekapcsoltam a hajszárítót. Hirtelen kinyílt az ajtó és Harry állt ott.

/Harry szemszöge/

Csak álltam ott, mint valami hülye és néztem Diana-t. Diana gyorsan letette a hajszárítót és próbálta takargatni magát.

- Öhm… bocsi… nem akartalak megzavarni – dadogtam.

- Semmi gond. De most folytatnám, amit abbahagytam.

- Oké, de siess. – jöttem ki a fürdőből.

Diana valami észveszejtően gyönyörű. Nem tudom én eddig hogyan nem vehettem észre…

/Diana szemszöge/

Harry meglátott. Remek. Be kell, valljam kicsit... Nagyon szégyenlős vagyok. A hajammal készen voltam így a ruhát magamra kaptam.  Hátul zipzáras volt. Akármennyire is próbálkoztam nem ment. Felvettem a cipőt majd a tükörbe nézegettem magam egy kicsit. Fura. Olyan, mintha nem is én lennék. Letipegtem a lépcsőn. Harry már ott várt.

- Harry, kérlek, húzd fel a zipzárt – megfordultam ő pedig szó nélkül cselekedett. – Köszönöm a ruhát és a cipőt. – húztam mosolyra a számat.

- Vedd elő szülinapi ajándéknak. De gyere. Vár rád az ajándék. vezetett ki az ajtón.

Még sosem láttam Harrynek ezt az oldalát. Beültünk az autóba, majd elindultunk. Nem akartam kíváncsiskodni így nem kérdezgettem tőle, hogy mégis hova akar vinni. Úgyis kiderül. Bekapcsolta a rádiót. Five Seconds of Summertől ment a She looks so perfect. Harry elkezdte dúdolgatni.

- Tényleg. Te milyen zenéket szeretsz? –tette fel a kérdést.

- Én mindent meghallgatok. De nekem Ed Sheeran a nagy kedvencem.

- Ed? – nézett rám egy pillanatra.

- Igen. Miért?

- Ed az egyik legjobb barátom. Nagyon sokat járunk össze.

- Az jó.

És ezzel vége volt a beszélgetésünknek. Fél óra múlva Harry leparkolt. Kinéztem az ablakon. A park. A parkba hozott.

- Gyere, sétálunk egyet – mondta majd elindultunk a kavicsos úton.

Az egész utat végigbeszéltük. Rengeteget kérdezgetett rólam, és én is sok újdonságot tudtam meg róla. Ha azt nézzük Harry nem is olyan rossz fej. Percekkel később letértünk az útról.

- Harry, hova megyünk? – kérdeztem.

- Majd meglátod.

Teljes sötétség volt. Egy kicsit féltem is talán. Fényt véltem felfedezni. A Themse partjánál értünk ki. Egy kis asztal volt ott két székkel.

- Foglalj helyet. –húzta ki a széket.

Leültünk majd nekiláttunk az evésnek.

- Ízlik? – emelte fel a fejét.

- Igen nagyon finom. Te csináltad?

- Igen.

Lassacskán elfogyott az étel majd felbontotta a pezsgőt. Mindkettőnknek öntött.

- Harry, tényleg köszönök mindent.

- Ugyan semmiség.

Harry már körülbelül a harmadik pohárba ivott bele mikor megszólaltam.

- Nem lesz baj, hogy ennyit iszol?

- Dehogy. Már sokszor vezettem így.

Felálltunk és visszasétáltunk a kocsihoz. Kinyitotta nekem az ajtót majd ő is beszállt és elindultunk. A kocsiban teljesen zavarban éreztem magam, Harry egyfolytában engem bámult. Persze csak akkor, amikor megálltunk a lámpánál. Biztos vagyok abban, hogy csak a rengeteg alkohol miatt. Önszántából soha nem tenne ilyet. Végre megérkeztünk majd gyorsan kipattantam a fekete autóból.

- Diana, kérlek, várj meg –beszélt már kissé nehézkesen.

Egy szót sem szóltam csak álltam egyhelyben várva arra, hogy lassacskán ideér. Másodperceken belül előttem termett. Kb. pár centi lehetett közöttünk.

- Két éve erre várok – suttogta alig hallhatóan.

Arca vészesen közeledett és szépen lassan megcsókolt. Kezeit a derekamra vezette majd a fenekembe markolt. Hirtelen megugrottam. Nem, ezt nem szabad. Kiszabadítottam magamat erős kezei közül majd befutottam a házba. Lerugdaltam magamról a cipőt és a falhoz dőltem.

 Hangos zokogásban törtem ki. Teljesen összezavarodtam odabent. Először sanyargatott majd ruhát vesz, vacsorázni visz és megcsókol.

- Diana, miért sírsz? –hallottam Harry hangját. Éreztem, hogy egyre közeledik felém. Leült mellém és átkarolt. – Diana miért sírsz? –ismételte meg önmagát.

- Kérlek, hagyj magamra –szipogtam.

- Nem, amíg el nem mondod mi a gond –erőszakoskodott.

- Nem. Harry. Menj ki.

- Diana… akkor Jó éjszakát –adott egy apró puszit a fejem búbjára majd kisétált.

Bebújtam az ágyamba és gondolatok jelentek meg a fejemben. Harry még mindig érezhet irántam valamit? Vagy csak az alkohol beszélt belőle?

Gondolkodásomból éneklés zökkentett ki. Harry énekelt. Még az elején járt a dalnak, de én már felismertem, hogy ez Ed Sheerantól a Give me love.

Give me love like her,
'Cause lately I've been waking up alone,
Paint splattered teardrops on my shirt,
Told you I'd let them go,

And that I'll fight my corner,
Maybe tonight I'll call ya,
After my blood turns into alcohol,
No, I just wanna hold ya.

Give a little time to me or burn this out,
We'll play hide and seek to turn this around,
All I want is the taste that your lips allow,
My, my, my, my, oh give me love,
My, my, my, my, oh give me love,
My, my, my, my, oh give me love,
My, my, my, my, give me love,

Give me love like never before,
'Cause lately I've been craving more,
And it's been a while but I still feel the same,
Maybe I should let you go,

You know I'll fight my corner,
And that tonight I'll call ya,
After my blood is drowning in alcohol,
No, I just wanna hold ya.

Give a little time to me or burn this out,
We'll play hide and seek to turn this around,
All I want is the taste that your lips allow,
My, my, my, my, oh give me love,

Give a little time to me or burn this out,
We'll play hide and seek to turn this around,
All I want is the taste that your lips allow,
My, my, my, my, oh give me love,
My, my, my, my, oh give me love,
My, my, my, my, oh give me love,
My, my, my, my, oh give me love,
My, my, my, my, oh give me love.

M-my my, m-my my, m-my my, give me love, lover,
M-my my, m-my my, m-my my, give me love, lover,
M-my my, m-my my, m-my my, give me love, lover,
M-my my, m-my my, m-my my, give me love, lover.

M-my my, m-my my, m-my my, give me love, lover,
M-my my, m-my my, m-my my, give me love, lover,
M-my my, m-my my, m-my my, give me love, lover,
M-my my, m-my my, m-my my, give me love, lover (love me, love me, love me).

M-my my, m-my my, m-my my, give me love, lover (give me love),
M-my my, m-my my, m-my my, give me love, lover (give me love),
M-my my, m-my my, m-my my, give me love, lover (give me love, love me),
M-my my, m-my my, m-my my, give me love, lover (give me love).

My, my, my, my, oh give me love,
My, my, my, my, oh give me love,
My, my, my, my, oh give me love,
My, my, my, my, oh give me love,
My, my, my, my, oh give me love,
My, my, my, my, oh give me love,
My, my, my, my, oh give me love,
My, my, my, my, oh give me love,
My, my, my, my, oh give me love.

[Break]

[Hidden track "The Parting Glass"]

Of all the money that e'er I had
I've spent it in good company
And all the harm that e'er I've done
Alas it was to none but me
And all I've done for want of wit
To memory now I can't recall
So fill to me the parting glass
Good night and joy be with you all

Of all the comrades that e'er I had
They are sorry for my going away
And all the sweethearts that e'er I had
They would wish me one more day to stay
But since it falls unto my lot
That I should rise and you should not
I'll gently rise and I'll softly call
Good night and joy be with you all

A man may drink and not be drunk
A man may fight and not be slain
A man may court a pretty girl
And perhaps be welcomed back again
But since it has so ought to be
By a time to rise and a time to fall
Come fill to me the parting glass
Good night and joy be with you all
Good night and joy be with you all

 Nagyon megható volt. Ahogyan beleélte magát és amilyen hangja van. Egy- két kósza könnycsepp szántott végig arcomon. De most legalább tudom. Az érzések nem múltak el. Szeretlek Harry.

Megváltoztam.

Sziasztok. Nagyon nagy bocsánatkéréssel tartozom. Egyszerűen nem tudtam mit írni, nem volt ihlet. Remélem még maradt egy két olvasó:) Ha tetszett rész pipáljatok, komizzatok vagy iratkozzatok fel.

xx.

Idegesen túrtam bele a göndör fürtjeimbe. A mai nap folyamán körülbelül huszadjára... Diana élete a tét.

Elővettem a telefonomat és Niall számát tárcsáztam... Kicsöngött.

- Hello -köszöntem idegesen.

- Szia, haver. Van valami gond?  A hangod kissé furának tűnik.

- Be tudnál jönni a St. Lewis kórházba?

- Persze, de miért? Mi történt? Veled van valami baj?- aggódott.

- Nyugi velem nincs, semmi csak siess.

- Indulok. 10 perc és ott leszek. Szia. - köszönt el.

- Rendben, szia.

Nyugtalanul mászkáltam fel-alá a folyosón. Szerintem, aki velem szembe jött az vagy hülyének, vagy nem teljesen normálisnak nézhetett.

Már negyed óra eltelt de Niall még sehol. Abban a pillanatban megrezzent a telefonom. SMS érkezett.

Dugóba keveredtem. Ahogy elnézem elég hosszú a sor. 

Szerintem még egy fél óra. Addig kitartás.

Niall.

Baszd meg. Pont ilyenkor kellett annak a hülye dugónak lennie. Gondoltam, megiszok egy pohár teát. Lesétáltam, majd a gépbe beledobtam a pénzt és már folyt is az innivaló. Gyorsan magamba borítottam. Egy szempillantás alatt már Diana kórterme előtt álltam. Meglepetésemre az doktor úr lépett ki az ajtón. Felém közelített aztán megszólalt.

- Megmentettük - csak ezt az egy szót mondta. 

Én magamban örömtáncot jártam.

- Köszönöm.

- Nincs mit uram. Hiszen ez a munkám.

- Ezt fogadja el -nyúltam a zsebembe egy kis pénzért. 

Elvette a kezemből, majd egy 'köszönöm' -öt tátogott és elsuhant. 

De helyette megérkezett a kis manó.

- Te mit keresel itt? -kérdezgetett.

- Kérlek, ne mond el senkinek, se amit most hallasz. Megígéred?

- Igen. - adta az egyszavas választ

- Nos, hallottam. Hogy összeismerkedtél Dianával. És tudnod kell,  hogy én elraboltam őt, egy hülye középiskolás dolog miatt. Már ezerszer megbántam. És a múltkor túl  mélyre süllyedtem. A kezét összevagdostam és egy szobába zártam be, azért mert szökni szeretett volna.  Szegény,  már nem bírta a strapát és és elájult. Aztán elhoztam a kórházba. Az állapota romlott és hirtelen leállt a szíve. Az orvosok meg tudták menteni... -sóhajtottam a végén egy nagyot.

Csatt. Egy nagy pofon landolt az arcomon. Megértem. Niall mindig is utálta az erőszakos embereket.

- Most úgy érzem mintha egy idegen lennél számomra -köpte a szavakat idegesen.

- Egyetértek veled. Én sem ismerek  magamra. Sőt utálom  magam.

- Szerintem én inkább most mennék. Nem akarok egy ilyen alakkal egy légtérbe lenni -sétált el.

- Várj - kaptam a keze után- Kérlek, ne haragudj rám.

- Idefigyelj Harry. Itt nem az a lényeg, hogy én haragszom-e rád vagy sem. Itt az a lényeg, hogy tönkretetted egy ember életét. Az egy dolog, hogy én most a szemedbe nem akarok nézni a gusztustalan és erkölcstelen tetteid miatt.. De először tőle kéne bocsánatot kérned. Ha egyáltalán lesz rá alkalmad. Szia, Harry.

A földre borultam. Igaza van Niallnek. Egy faszfej vagyok. Még hallottam a lépteit, ahogy elrohant... .Egyedül maradtam...

/2 héttel később/

Diana-t két hét kínszenvedés után végre kiengedték abból az ocsmány épületből. A kocsiban ültünk. Diana az ablakon bámult ki én pedig az utat figyeltem.

- Harry -szólalt meg vékony hangján.

- Igen? –néztem rá egy pillanatra.

Idegesnek tűnt. Egyfolytában a pólóját fogdosta. Fogalmam nem volt mit szeretne, de egy-két perc múlva választ kaptam rá.

-  Ha visszaérünk, ez az egész kezdődik elölről ugye? –hangjában az aggodalom és a félelem uralkodott.

Nem tudtam rá azonnal válaszolni. Még mindig bosszúvágy volt bennem, de amióta kórházban volt valami azt súgta, hogy legyek kedves vele.

- Kérlek, ezt most hagyjuk - válaszoltam.

Negyed óra múlva leparkoltam, kikapcsoltam az övemet, Diana is így tett. Szinte egyszerre nyitottuk az ajtót majd kiléptünk a fekete autómból. Zsebemből előhalásztam a kulcsot. Mikor beléptem az ajtón és Dianára néztem valami nagyon furát érzetem.   A velem szemben álló lány nem tudtam mit tegyen, úgy állt, mint egy szobor.

A szívem azt súgta legyek vele kedves, megérdemli. Szerintem ezzel teljesen összezavarnám őt. Eddig bezártam egy szobába most meg hirtelen kedveskedni kezdek vele? Nem. Ez így nem jó. Várjunk csak. Most lesz a 18. szülinapja. Talán egy kis ajándék vagy valami. Biztosan örülne neki.

A gondolataimból Diana szakított ki.

- Harry. Hahó! Minden rendben? – érintette meg apró, puha kezeivel a vállamat.

- Igen. Persze. Minden oké. – erőltettem magamra egy apró mosolyt.

- Harry, és most én megyek oda ahol voltam? – állt meg a lépcsőnél.

- Hát…izé… az orvos azt mondta legyél nyugodt helyen… az erkélyes szoba jó lesz? – magam sem hittem el. Kedves voltam vele. Két év után. Csoda történt.

- Biztos? Maradok, én a helyemen ahol kell. –mondta ártatlan hangján.

- Igen. Ha szükséged van, valamire szólj.

/Diana szemszöge/

Ez nekem túl furcsa. Harry eddig mindig bunkó és erőszakos volt velem, most pedig… mintha törődne velem… Felkísért a szobába.

- Figyelj Diana, mivel szülinapod lesz így gondoltam elvihetnélek vásárolni. Vehetnél magadnak egy pár ruhát.

Valaki kicserélte Harryt. Ez most már biztos. Harry elvinne vásárolni?  A világ nyolcadik csodája. Mindent kinéztem volna belőle, de ezt aztán végképp nem.

- Te tudod, mikor van a szülinapom? –tettem fel a kérdést.

- Persze. Április 17. De most magadra hagylak. – csukta be maga után az ajtót.

Ledőltem az ágyra. Olyan puha volt. Mikor oldalra fordítottam a fejem akkor vettem csak észre, hogy fal helyett üveg van. Az egész tájat be lehetett látni. Csodálatos. Percek elteltével a szemeim szép lassan lecsukódtak.

/Harry szemszöge/

Egy kis elő-szülinapi ajándékot tervezek Diana részére. Egybe részes ruhát és egy magas sarkút vettem neki miután elaludt. Valami csodálatos helyre fogom elvinni őt. Egy valami mégis bánt. Megváltoztam Diana baleste óta.   

Sajnálom.:c

Mindenkitől bocsánatot kérek amiért nem volt új rész, de nem jött az ihlet.
Leültem írni és nem tudtam folytatni mert vagy hülyeség lett volna vagy unalmas.
így hát arra jutottam, hogy egy hónapra bezárom a blogot.
Szóval..Egy hónap múlva újra itt.:)
Sziasztok.:)