2014. február 1., szombat

Halál?



Kijelentése után még vetett rám egy pillantást majd elsétált a rémisztő helyiségből. Itt ragadtam egyedül.Megint. Nincs segítség. Nincs esély. Nincs remény, És már lassan az életemet is elveszthetem. Karomra pillantottam.A látvány miatt lesokkoltam. Mondhatni az egész a vérben fürdött. A pólómon se volt vérmentes terület. És még az ajkam is fájt a vágásától. Ez már nem normális. Csoda hogy nem szédelgek. Bár itt már minden csoda. Csoda, hogy túléltem az eddigi dolgokat. Behunytam szemeimet. Láttam magam előtt a Szüleimet. Nagypapát és Nagymamát. Mikor karácsonykor együtt vacsoráztunk. Milyen szép is volt akkor. Nem kellett amiatt aggódnom hogy másnap élek-e vagy mégse.  Valahol reménykedtem abban hogy ez csak egy szörnyű álom, és akkor kinyitottam a szemeimet.  Rá kellett jönnöm,hogy sajnos nem ez nem csak egy rossz álom.  Ez a valóság.  Nem akartam elhinni. Könnycseppek hullottak ki a szemeimből. Akármennyire is nem akartam sikerült újból elbőgnöm magam. Megint. Ha síró versenyt rendeznének akkor már rég a rekordot tartanám...A viccet félretéve, tényleg nagyon sokat sírok.

Pár óra múlva nagy meglepetésemre Harry rohant be.
Levette a számról a tapaszt és beszélni kezdett.
-Édesem, szépen szólok neked. Vagy most abba hagyod a sírásod vagy nem tudom mi lesz.-figyelmeztetett.
-Harry...Kérlek...Hagyj..Békén.-mondtam szépen lassan.
-Ácsi ácsi. Te itt egyenlőre nem kérhetsz semmit. Én mondtam valamit amit teljesítened kell.-emelte ki a 'kell' szót.
-Abba hagyom csak légyszíves, Engedj el.-szipogtam.
-Eloldozlak, de a szobából nem szabadulsz.

Megfogott egy nagyobb kést. Elvágta a kezemnél és a lábaimnál lévő kötelet.

-Remélem megfelelő.

Nem szólt többet. Nem is nézett már rám. Egyszerűen kiviharzott a szobából. Megpróbáltam felállni a székről. Egy darabig még eljutottam majd az egyensúlyom összeomlott és Puff. A fejem a lábaim és a kezeim rettenetesen fájnak. Ennek lesz még nyoma  az biztos.  Az ajtóra emeltem tekintetemet. Ha szerencsém van Harry nem zárta be. Próbáltam valamiféle mozgást erőltetni a csontjaimba de nem sok sikerrel jártam. Mérgemben a padlóra vertem a kezem. Áucs. Egy szerencsétlen vagyok. Egy reményvesztett lány. Egy teljesen összeomlott ember. Talán ezt a sorsot szánták nekem ott fent? Ezt a szar életet? 
Jó lenne ha itt és most már fentről figyelném a további eseményeket. De csak addig néznék le amíg azt látnám,hogy Harry szenvedik utána már nem. Azután a szüleimmel és a nagyimmal lehetnék.Újra. 
Hirtelen elkapott egy érzés vagy valami olyasmi. 
Szemeim lecsukódtak.Nem éreztem a testem. Nem éreztem már fájdalmat. Nem éreztem már semmit  Ez már  a vég? Vagy csak valaki szórakozik az életemmel...



Nos hát Sziasztok.:)
Happy Birthday Harry.:)
Köszönöm az előző kommenteket. A +1300 oldalmegjelenítést. Nélkületek ez a blog a béka segge alatt lenne. Remélem elnyerte a tetszéseteket.:) Komizzatok, pipáljatok, iratkozzatok fel.:)
u.i: Ha valaki tud olyant aki csinálna fejlécet azt megköszönném.
Dorina.

3 megjegyzés:

  1. minél előbb hozd az új részt!! Imádom a blogodat, és a történetet is..!! ♥

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó, egyszerűen imádom! :) Remélem hamar jön a következő rész. Imádtam :)♥

    VálaszTörlés
  3. Hamar kövit ;) nagyon jó imádom perfect!! ♥♥♥♥♥

    VálaszTörlés