Secret.

Hey EveryBody.

Mint mondtam hétvégén hozok még egy részt és tádámm. Reménykedek benne, hogy elnyeri a tetszéseteket. Komizzatok, Pipáljatok vagy Iratkozzatok fel. Csók.

/Niall szemszöge/

Idegesen róttam London utcáit. Nem tudtam felfogni, hogy Harry mit művelt. Mondjuk, még arra se tudnám fogni, hogy annyira meghatotta volna Diana szökése mivel az Ő elmondása szerint semmi érzelmet nem táplált felé.

Megérkeztem Harry háza elé. Mikor beléptem nagy kiabálás fogadott.

- Harry, a fenébe is meg tudod mondani mi a szarért csináltad?? – üvöltött Louis.

- Louis, kérlek. Hagyj aludni. – döntötte le a fejét.

- Bocs, de én is itt vagyok. – intettem.

- Hello Niall. Kérlek, csinálj vele valamit, mert megőrjít. Ha Paul vagy a rajongók valamit is megtudnak, ebből az incidensből nagyon nagy bajban leszünk. – oktatott ki Loui.

- Nyugodj meg. Mindennel tisztában vagyok. – nyugtatgattam - És most Harry – sétáltam oda hozzá – Felmegyünk a szobádba és tisztázzuk a dolgokat. – húztam magam után Harry-t

- Akkor majd hívj, ha van valami. Hali. – köszönt el Louis.

Felvonszoltam Harry-t leültettem az ágyra. Az első dolgom az volt, hogy lekeverjek neki egy pofont.

- Mi a franc Niall? – szitkozódott.

- Én is ezt kérdezném Harry. Tudod, ha nem talált volna rád Louis egy csomó füves cigivel a környezetedben, akkor nem kaptál volna pofont. Miért csináltad haver? Mi okod volt rá? Gondoltál egyáltalán a rajongókra? Ha megtudják mi lesz rólad a véleményük?

- Elegem van Niall az van. Elegem van. Mindenből. – emelte fel a hangját.

- Azért maradtam itt veled, hogy elmond nekem a problémáid. Itt az idő Hazz, hallgatlak.

- Biztosan szeretnéd hallani a magyarázatot? – nézett a szemeimbe.

- Biztosan. – bólintottam.

- Azért raboltam el Diana-t, mert azt akartam, hogy örökre velem. Halálosan szerelmes voltam belé akkor… és … és most. Miatta tettem azt, amit az előbb elkövettem. Iszonyatosan szégyellem, de az időt nem lehet visszatekerni. Ha lehetne, megtenném. – még mindig rám nézett és egy kósza könnycsepp próbált kiszökni a szemeiből, de gyorsan letörölte.

Legszívesebben megöleltem volna, de akkor tudtára adta volna, hogy nem haragszom rá, ami hazugság mivel nagyon is haragudtam rá.

- De azt még nem mondtam el, hogy ugye ma van a szülinapja és meg akartam lepni. Elvittem egy szórakozóhelyre és hát túlságosan sokat ittam. Erőszakoskodtam vele. Aztán mondta, hogy jöjjünk haza. Oké. Hazajöttünk Ő felment a szobájába és nyakig magára húzta a takarót. Felmentem és hát tudod, milyen vagyok, amikor iszok. Szóval lerántottam róla a takarót és a ruháját, Diana pedig megrúgott Ott. A takarót magával vitte és elrohant. Kifutottam utána, de akkor már senkit nem láttam. Visszajöttem, és ugye a szomszédom cigiket árusít. Kértem tőle három dobozzal, felbontottam néhány üveg whisky-t, amikbe még bele se kóstoltam és elkezdtem egymagamba „mulatni”. Azután Louis-t felhívtam, hogy a jövő heti koncertet mondják le, mert nem akarok elmenni. Átjött és jól kiosztott, hogy milyen felelőtlen seggfej vagyok. És akkor a többit meg te is tudod. –mondta Harry, aminek az egy negyedét már én is tudtam.

Harry meglepő módon odajött hozzám és egy ’ Köszönöm ’- öt tátogott el.

- Nekem mennem kéne, mert vendégem volt mielőtt eljöttem volna ide. – törtem meg a csendet.

- Haver, becsajoztál? – kuncogott.

- Hát, alakulóban van a dolog. – hazudtam.

- Akkor sok sikert. És most menj, foglalkozz vele is. – mosolygott.

- Rendben. De előtte ígérd meg. Soha nem csinálsz többször ilyet. –álltam meg az ajtóban.

- Megígérem.

- Szia Hazz. – intettem.

- Szia Niall. –köszönt el.

Becsuktam magam mögött a bejárati ajtót, remélve, hogy Harry nem csinál több ilyesféle őrültséget.  De viszont örültem neki, hogy elmondta az igazat, ha még én nem is.

Útközben sokat gondolkodtam azzal kapcsoltban, hogy mi lenne, ha elmondanám, hogy a „barátnő jelölt” aki igazából nem is barátnő jelölt az Diana. De azt semmiképpen sem csinálhattam mivel Dianának megígértem, hogy nem árulom el, hogy nálam húzza meg magát. 

Mikor hazaértem nagy csend volt a házban. Ebből arra következtettem, hogy Diana alszik. Felmentem a szobámba és beigazolódott a kijelentésem. Diana nyugodtan aludt. Az ébresztőt beállítottam mivel nem volt bevásárolva. Levettem a cipőt, a zoknimat, a pólómat és a nadrágomat majd szépen óvatosan befeküdtem Diana mellé a kényelmes ágyba.

***

Reggel a telefonom ébresztésére keltem. Hál’ istennek a mellettem nyugodtan alvó lányt nem sikerült felébresztenem. Gyorsan magamra kaptam a ruhákat és elindultam a háztól nem messze levő kisboltba. Úgy döntöttem egy kis omlettet fogok összedobni ebédre pedig csirkét csinálok. Reméltem, hogy jól fog sikerülni nem úgy, mint a múltkori, ami teljesen szénné volt égve. Bementem a boltba, bedobáltam a kosárba a dolgokat majd a pénztárhoz mentem. Nagyon aranyos néni állt ott. Kért egy aláírást majd fizettem és elmentem.

/Diana szemszöge/

Álmosan néztem körbe a szobában ahol voltam. Mikor beszippantottam a levegőt rájöttem, hogy ez Niall szobája és akkor beugrott a tegnapi nap. A Harry-s dolog, amikor futottam az utcán, amikor Niall befogadott. Ekkor jutott eszembe: Hol van Niall? Lehúztam magamról a takarót és kiléptem az ajtón. Lementem a lépcsőn és abban a pillanatban ajtónyitódást hallottam. Lefutottam és akkor láttam, hogy Niall jött meg szatyorral a kezében.

- Jó reggelt. – szólt hozzám édes hangján.

- Szia. – mosolyogtam.

- Jól aludtál? – kérdezte.

- Igen. És tényleg még egyszer köszönök mindent. - hálálkodtam.

- Semmiség. Viszont van egy kis bökkenő. Voltam Harrynél, de majd reggelinél mindent elmondok, hogy mi volt, de a cuccaidat most elég nehézkes lenne elhozni, így arra jutottam, mivel együtt nyilvánosan nem mutatkozhatunk és neked nincs is ruhád, így majd ha megreggeliztünk te megmondod a méreteket és elmegyek, veszek neked néhány ruhát. Jó lesz? – tette le a konyhapultra a szatyrot.

- Én.. Én szóhoz sem jutok. Köszönöm szépen. – rohantam oda hozzá majd szorosan átöleltem. Visszaölelt és olyan jól éreztem kezei közt magamat.

- Nekiállok a kajának, mert éhen fogok halni. – vigyorgott.

- Rendben. Segítsek?

- Ha szeretnél.

Bementem én is a konyhába, és együtt nekiláttunk a reggelinek...