Elnézést mindenkitől.
Tudom, hogy késtem, de egyrészt osztály kirándulni voltunk ahol nem volt net
másrészt pedig a hét mindennapján dolgozatot írtunk. Kárpótlásként lehet, hogy
hétvégén hozok még egy részt.:) xx
Dorina.
Szavai hallatán mintha
kijózanodtam volna. Én szeretem Harry-t, de most teljesen részeg, és ha józan lenne,
biztosan nem mondana ilyet.
- Harry, menjünk inkább
haza. –kérleltem.
- Nem értetted mit
mondtam? –emelte fel hangját.
- Értettem, de kérlek.
induljunk.
- Akkor gyere, menjünk
–rángatott maga után.
Bedugott az autóba, ő
is beült és hirtelen rányomott a gázra. Nem értem mire ez a nagy sietség.
- Nem szeretnél kicsit
lassítani? –fordítottam felé a fejem.
- Nem.
Ennyi volt az egész
beszélgetésünk.
Mikor hazaértünk
kiszálltam az autóból, Harry is ugyanígy tett. Beértünk a házba én gyorsan
felrohantam. Becsuktam az ajtót és magamra húztam a takarót. Éreztem. hogy,
Harry meg fog még keresni. Már azt hittem, hogy mégsem amikor belépett. Bűzlött
az erős pia szagtól. Félve kinyitottam egyik szemem és ránéztem. A helyes,
világsztár Harry helyett egy alkoholistaféle ember állt az ágyam szélén. Leült
az ágyamra és lerántotta rólam a takarót. Nem mertem megmozdulni. A nyakamhoz
hajolt és csókolgatni kezdte. Akaratom ellenére is megéreztem gusztustalan
szagát.
- Édes pofa. Kelj már
fel. - rángatta meg a kezemet - Nem hallod? – hajolt közelebb. – Nem? Hát jó.
Két kezével szó szerint
letépte a ruhát rólam.
- H-h-arry. Hagyj..
Hagyj békén. – próbáltam a takarót visszahúzni magamra.
- Édesem, eszembe
sincs. Emlékezz csak vissza. A buliban visszautasítottál. De most majd tanulsz
az esetből.
Megrémültem. Harry nem
volt még ennyire erőszakos. Még közelebb jött hozzám. Egy megoldáson volt. A
jobb lábammal megrúgtam az érzékeny pontján. A takarót magam után húztam.
Lerohantam a lépcsőn. Harry üvöltését lehetett már csak hallani. Kiléptem az
ajtón és rohantam tovább. Letekintettem és akkor vettem csak észre, hogy egy
melltartó és egy bugyi fedi a testem, meg a takaró a kezemben. Nem érdekelt
mennyire néznek idiótának, a szabadságom volt a tét. Miközben rohantam eszembe
jutott, még Niall mesélt arról, hogy nem lakik messze Harrytől. Még azt is
elmondta merre kell menni, és hogy hogyan néz ki.
Csak futottam és reméltem,
hogy Harry nem követett. Én nem akartam újra visszamenni hozzá. Elég volt nekem
két teljes év vele. És ha nem most a szülinapomkor akkor mikor máskor lehettem
volna végre szabad? Megpillantottam egy
hatalmas nagy házat. Egyből azt gondoltam, hogy ez Niall háza. Közelebb mentem és
elolvastam a postaládán álló nevet. Niall
Horan . Becsöngettem. Nem jött ki senki. Még egyszer megnyomtam. Egy hangot
hallottam, valaki álmos hangon kiabált. Pár másodpercen belül az ajtó kinyílt
és Niall állt előttem egy szál alsónadrágban.
- Diana…Te mit keresel?
- Niall. – kiáltottam
fel. Megöleltem és szerintem azt se tudta mitévő legyen. – Kérlek engedj be.
Az előttem álló fiú szó
nélkül beengedett. Körbenéztem és férfi létére nincsen nagy rendetlenség.
- De most elmondanád
miért jöttél? – állt meg előttem.
- Harry… Tudod kissé részeg
volt és eléggé rám mászott… és hát tudod.. – dadogtam el neki nehézkesen.
- De ugye...
- Nem. Ezért állok
előtted egy szál semmibe. Muszáj volt elmenekülnöm.
- Áh, most már mindent
értek. Gyere ide kicsi lány. – tárta ki karjait.
Ölelése olyan
megnyugtató volt, mintha nem történt volna semmi. Körülbelül két percig állhattunk így amikor elhúzódtam tőle.
- Diana, és mi lesz, ha
Harry elkezd keresni? – tette fel a kérdést.
- Kérlek, ne mond el
neki, hogy itt vagyok.
- Sokáig nem
tagadhatom, előbb utóbb ki fog derülni.
- Akkor inkább utóbb. –
sóhajtottam.
- Figyelj, hozok néhány
ruhát. Aztán holnap reggel kitalálunk valamit, hogy hogyan csempésszünk ide
néhány holmidat. – indult el a lépcső fele.
- Ez azt jelenti, hogy
maradhatok? – csillantak fel a szemeim.
- Te azt hitted, hogy
ilyen állapotban ki merlek dobni az utcára? – húzta fel szemöldökét.
Erre már nem
válaszoltam inkább csak legyintettem egyet és helyet foglaltam a kanapén.
Nagyon kényelmes volt.
- Nadrág is kell? –
üvöltött Niall az emeletről.
- Nem kell elég a póló.
– kiabáltam vissza.
Másodperceken belül
lerohant a lépcsőn kezében egy nagynak tűnő pólóval.
- Remélem, megfelel –
adta oda a pólót.
- Köszönöm Niall.
- Ha a vendégszobába
ágyazok meg úgy jó lesz? –ült le mellém.
- Igen, persze. –bólogattam.
A csendet Niall telefonjának
csörgése szakította meg. Felvette.
- Szia, Louis… Miért?
Mi történt?... Ne, ezt nem mondod komolyan?? Bocsi, de most nem tudok…Tudom,
hogy a legjobb barátom, de… 10 perc és ott vagyok. – idegesen nyomta ki a
telefont.
- Baj van? – néztem rá
aggódó szemekkel.
- De még mekkora… Harry
nekiállt inni. Louis azt mondta, hogy áthívta őt és Harry teljesen be van
állva, de ez még semmi. Füvezett.
- Hogy mi??? Harry
füvezett??
- Jól hallottad. És még
azt is mondta Lou, hogy azonnal menjek át. Ha éhes vagy kaja a hűtőben. A
vendégszobába nem ágyaztam még be, de nyugodtan dőlj be az én ágyamba. Ja és
kérlek ne menj el. Szia, Diana.
- Szia. – köszöntem el.
Most hogy elmondta mi
történt azóta kattog az agyam. Miért tette ezt? Megbánta, hogy majdnem..? Nem értem. Egyszerűen nem kapok választ a
kérdéseimre. Majd Niall biztosan elmondja miért csinálta.
Úgy döntöttem ledőlök
aludni mivel kissé fáradt, vagyok már. Felvonszoltam magam a lépcsőn. Egy
hosszú folyosó volt előttem mindegyik oldalon öt-öt ajtóval. Jobbról a második
ajtóba mikor benyitottam rögtön megfogott Niall illata. Ez volt az Ő szobája.
Befeküdtem a jó puha ágyába, betakargattam magam és mély álomba merültem…
ÁÁÁÁÁ Rohadt Jó!! :)Csak így tovább! Hamar a Kövit!!
VálaszTörlésKöszii:) Még ma hozom:))
VálaszTörlés