Sziasztok. Nagyon nagy bocsánatkéréssel tartozom. Egyszerűen nem tudtam mit írni, nem volt ihlet. Remélem még maradt egy két olvasó:) Ha tetszett rész pipáljatok, komizzatok vagy iratkozzatok fel.
xx.
Idegesen túrtam bele a göndör fürtjeimbe.
A mai nap folyamán körülbelül huszadjára... Diana élete a tét.
Elővettem a telefonomat és Niall számát
tárcsáztam... Kicsöngött.
- Hello -köszöntem idegesen.
- Szia, haver. Van valami gond? A
hangod kissé furának tűnik.
- Be tudnál jönni a St. Lewis kórházba?
- Persze, de miért? Mi történt? Veled van
valami baj?- aggódott.
- Nyugi velem nincs, semmi csak siess.
- Indulok. 10 perc és ott leszek. Szia. - köszönt
el.
- Rendben, szia.
Nyugtalanul mászkáltam fel-alá a folyosón.
Szerintem, aki velem szembe jött az vagy hülyének, vagy nem teljesen
normálisnak nézhetett.
Már negyed óra eltelt de Niall még sehol.
Abban a pillanatban megrezzent a telefonom. SMS érkezett.
Dugóba keveredtem. Ahogy elnézem elég
hosszú a sor.
Szerintem még egy fél óra. Addig kitartás.
Niall.
Baszd meg. Pont ilyenkor kellett annak a
hülye dugónak lennie. Gondoltam, megiszok egy pohár teát. Lesétáltam, majd a
gépbe beledobtam a pénzt és már folyt is az innivaló. Gyorsan magamba
borítottam. Egy szempillantás alatt már Diana kórterme előtt álltam.
Meglepetésemre az doktor úr lépett ki az ajtón. Felém közelített aztán
megszólalt.
- Megmentettük - csak ezt az egy szót
mondta.
Én magamban örömtáncot jártam.
- Köszönöm.
- Nincs mit uram. Hiszen ez a munkám.
- Ezt fogadja el -nyúltam a zsebembe egy
kis pénzért.
Elvette a kezemből, majd egy 'köszönöm' -öt
tátogott és elsuhant.
De helyette megérkezett a kis manó.
- Te mit keresel itt? -kérdezgetett.
- Kérlek, ne mond el senkinek, se amit
most hallasz. Megígéred?
- Igen. - adta az egyszavas választ
- Nos, hallottam. Hogy összeismerkedtél Dianával.
És tudnod kell, hogy én elraboltam őt, egy hülye középiskolás dolog
miatt. Már ezerszer megbántam. És a múltkor túl mélyre süllyedtem. A
kezét összevagdostam és egy szobába zártam be, azért mert szökni szeretett
volna. Szegény, már nem bírta a strapát és és elájult. Aztán
elhoztam a kórházba. Az állapota romlott és hirtelen leállt a szíve. Az orvosok
meg tudták menteni... -sóhajtottam a végén egy nagyot.
Csatt. Egy nagy pofon landolt az arcomon.
Megértem. Niall mindig is utálta az erőszakos embereket.
- Most úgy érzem mintha egy idegen lennél számomra
-köpte a szavakat idegesen.
- Egyetértek veled. Én sem ismerek
magamra. Sőt utálom magam.
- Szerintem én inkább most mennék. Nem
akarok egy ilyen alakkal egy légtérbe lenni -sétált el.
- Várj - kaptam a keze után- Kérlek, ne
haragudj rám.
- Idefigyelj Harry. Itt nem az a lényeg,
hogy én haragszom-e rád vagy sem. Itt az a lényeg, hogy tönkretetted egy ember
életét. Az egy dolog, hogy én most a szemedbe nem akarok nézni a gusztustalan
és erkölcstelen tetteid miatt.. De először tőle kéne bocsánatot kérned. Ha
egyáltalán lesz rá alkalmad. Szia, Harry.
A földre borultam. Igaza van Niallnek. Egy
faszfej vagyok. Még hallottam a lépteit, ahogy elrohant... .Egyedül maradtam...
/2 héttel később/
Diana-t két hét
kínszenvedés után végre kiengedték abból az ocsmány épületből. A kocsiban
ültünk. Diana az ablakon bámult ki én pedig az utat figyeltem.
- Harry -szólalt meg
vékony hangján.
- Igen? –néztem rá egy
pillanatra.
Idegesnek tűnt. Egyfolytában
a pólóját fogdosta. Fogalmam nem volt mit szeretne, de egy-két perc múlva
választ kaptam rá.
- Ha visszaérünk, ez az egész kezdődik elölről
ugye? –hangjában az aggodalom és a félelem uralkodott.
Nem tudtam rá azonnal
válaszolni. Még mindig bosszúvágy volt bennem, de amióta kórházban volt valami
azt súgta, hogy legyek kedves vele.
- Kérlek, ezt most hagyjuk
- válaszoltam.
Negyed óra múlva
leparkoltam, kikapcsoltam az övemet, Diana is így tett. Szinte egyszerre
nyitottuk az ajtót majd kiléptünk a fekete autómból. Zsebemből előhalásztam a
kulcsot. Mikor beléptem az ajtón és Dianára néztem valami nagyon furát érzetem.
A
velem szemben álló lány nem tudtam mit tegyen, úgy állt, mint egy szobor.
A szívem azt súgta legyek
vele kedves, megérdemli. Szerintem ezzel teljesen összezavarnám őt. Eddig
bezártam egy szobába most meg hirtelen kedveskedni kezdek vele? Nem. Ez így nem
jó. Várjunk csak. Most lesz a 18. szülinapja. Talán egy kis ajándék vagy
valami. Biztosan örülne neki.
A gondolataimból Diana
szakított ki.
- Harry. Hahó! Minden
rendben? – érintette meg apró, puha kezeivel a vállamat.
- Igen. Persze. Minden
oké. – erőltettem magamra egy apró mosolyt.
- Harry, és most én
megyek oda ahol voltam? – állt meg a lépcsőnél.
- Hát…izé… az orvos azt
mondta legyél nyugodt helyen… az erkélyes szoba jó lesz? – magam sem hittem el.
Kedves voltam vele. Két év után. Csoda történt.
- Biztos? Maradok, én a
helyemen ahol kell. –mondta ártatlan hangján.
- Igen. Ha szükséged van,
valamire szólj.
/Diana
szemszöge/
Ez nekem túl furcsa.
Harry eddig mindig bunkó és erőszakos volt velem, most pedig… mintha törődne
velem… Felkísért a szobába.
- Figyelj Diana, mivel
szülinapod lesz így gondoltam elvihetnélek vásárolni. Vehetnél magadnak egy pár
ruhát.
Valaki kicserélte
Harryt. Ez most már biztos. Harry elvinne vásárolni? A világ nyolcadik csodája. Mindent kinéztem
volna belőle, de ezt aztán végképp nem.
- Te tudod, mikor van a
szülinapom? –tettem fel a kérdést.
- Persze. Április 17.
De most magadra hagylak. – csukta be maga után az ajtót.
Ledőltem az ágyra.
Olyan puha volt. Mikor oldalra fordítottam a fejem akkor vettem csak észre,
hogy fal helyett üveg van. Az egész tájat be lehetett látni. Csodálatos. Percek
elteltével a szemeim szép lassan lecsukódtak.
/Harry
szemszöge/
Egy kis elő-szülinapi
ajándékot tervezek Diana részére. Egybe részes ruhát és egy magas sarkút vettem
neki miután elaludt. Valami csodálatos helyre fogom elvinni őt. Egy valami
mégis bánt. Megváltoztam Diana baleste óta.
Nagyon tetszik! (:
VálaszTörlésÍgy tovább.. Hiányzott ez a hosszú idő a blogod nélkül, de megérte várni.:)) xx
De aranyos vagy:) Köszönöm:)
TörlésJó hír..Egy órán belül mér olvashatod is a kövit:))